|
 |
|
|
Én sokszor érzem a csendben és magányban,
Hogy visszajárnak ide a szellemek,
Ám nem sötétben, vagy szomorúan, bosszúsan
Csak szeliden, mint az alkonyati szellő
Májusban a rózsák felett.
Hisz ők már túl vannak életen, halálon,
A kínon és boldogságon, mindenen,
A csillagok zenéjét hallják ők már,
S a gyűlölet felhőin túl vigyázza
Lép... |
|
|
|
|
|
|
|
|
A szépség próbája
Egy könnycsepp szállt fel valaki szemében,
Mint aranyfelleg alkonyati égre.
Mert dal szállt fel egy másik szív tövéből,
Örvényes,néma,feneketlen mélyről.
A dal kérdezett: igaz dal vagyok?!
A könnycsepp igazolt és ragyogott.
Úgy ragyogott,mint egy gyémánt-pecsét,
Átragyogta a költő k... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Verss:
Tedd két kezem tenyeredbe...
Én közben becsukom szemem,
Úgy hallgatom, ahogy mesélsz,
A holnapról nekem.
Mondj csodát és varázslatot,
Regélj igaznak hitt mondatot,
Csak a valót ne mondd!
Most a tiéd vagyok,
Engedd, hogy álmodjak veled,
Higgyem, ez az életem,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
SZEPTEMBER
Ó hány szeptembert értem eddig ésszel!
a fák alatt sok csilla, barna ékszer:
vadgesztenyék. Mind Afrikát idézik,
a perzselőt! a hűs esők előtt.
Felhőn vet ágyat már az alkonyat
s a fáradt fákra fátylas fény esőz.
Kibomló konttyal jő az édes ősz
OKTÓBER
Hűvös arany szél lobog,
leülnek a vándorok.... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Jennynek hívták, szőke volt és éhes,
s a szállodában üveget mosott,
hol elhamarkodott szeretkezések
szagát árasztották a bútorok.
S mikor szitkokkal teltek meg az éjek,
s csiklandott ringyók részeg sikolyával:
ő a hajóra gondolt
nyolc ágyúval s tizenhét vitorlával.
S ha ágyazni ment, mert már a párok vártak,
vagy hajnaltájt meleg v... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Már nem mosolyog a lány.
az arca megviselt,
igen halovány.
fájdalmas szíve megremeg,
az isten tudja csak,hogy kit szeret.
Kezében gyűrűt tartogat.
fénykép az asztalon,
s jő az alkonyat.
Összeszed mindent mit szerelmétől kapott.
és egy helyre rakja a kis kupacot.
Markában egy doboz gyufa.
meggyújt egyet,
é... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Ha rád gondolok, fáj a messzeség, a távollét....
Kitartás kell az időhöz, hogy közelebb legyünk, de a gondolatomban mindig velem vagy....
Alkonyattal érkeztél és megfogtad kezem.
Szemembe nézve azt mondtad. Gyere velem!
Gyere velem, s megmutatom, valóban ki vagy.
Megmutattad, hogy fényt szülhet az alkonyat.
Sötét mélyből, é... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Miért?
Miért kell nekem könnyes szemmel megállni
minden viharvert, árva tölgy előtt,
mért kell nekem az őszi csendre vágyni,
ha minden csalfa álmom összedőlt,
mért kell nekem a dombokat bejárni
s bujkálni mint az üldözött gonosz,
mért kell nekem a hegytetőre állni
mikor az orkán fákat osto... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Volt mikor ezernyi szivárvány szinben,
Felékesitve ragyogott a szivem,
A szerelem melengetö palástjában,
Ölelt magához az aki már nincsen.
Hol forrása a fának
Az ö dala kiömlik mint vérem
Szeretetem millionyi csokját,
Szórom szerte szét a szélben.
Lassan elhalgat
Megtört szivem ,mint a pillanat
Szerelmem alkonyát,
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Lassan elhallgat...
Hol forássa a fának,
egy dal morajlik a véremben.
Ezernyi tüske napsugár lelkemben,
csitul a fájdalma szívemnek.
Lassan elhalgat,
morajló tenger tört tajtékjai,
A múló idő zátonyát,
halványítja a néma némaság.
Volt, mikor ezernyi szivárvány színben,
felékesítve ragyogott a szívem.... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Ha kimerném mondani, ha kimernéd mondani,
Világokat tudnánk emelni és rontani.
Ha egy lépést én tennék, ha egy lépést te tennél,
Pergő csillagoknak avarán léphetnénk.
Ha vas karom átfonna, ha tej karod átfogna,
Napoknak, holdaknak járása más volna.
Ha legyőzném ajkadat, ha legyőznéd ajkamat,
Nem volna virradat, nem volna alkonyat.
Ha lebuknán... |
|
|
|
|
|
|
|
|
ŐSZI ALKONYAT
Nézem a vén napot, amely a hervadt kerten
S e csüggedt ujjakon pompás aranyszínt fen szét,
Ó, most minden dolog oly titokzatosan szép
S magános s mozdulatlan... s az illatban s a csendben
A nagyszerű és komoly fák alatt
Sötét arcát kegyetlen és szép öklére hajtván
Szunnyad a bánatom, mint este a szfinx alján
A... |
|
|
|
|
|
|
|
|
..."A halál nem más, mint ébredés az éjszaka álmaiból, a lélek visszatérése a Fényhez."
Nary Mayo
1.
elszivárog az alkony, hallom, ropog, sárgul az erdő, vérem benned alvad, mint minden ősz ez is a keresztjére feszít, kezed most kezemben, rozsdás szegekkel átütötten, arcom most szép, hallgatom a szelet, benne neveddel számban, előttünk távoli tájak, évszázados rom... |
|
|
|
|
|
|
|
|
B. Radó Lili
Tudd meg...
...........
Tudd meg, én Neked fájni akarok,
emlék akarok lenni, mely sajog,
mert nem lehettem eleven valóság.
Tudd meg, nem láthatsz égő piros rózsát,
hogy ne én jussak róla az eszedbe,
akit engedtél elmenni csókolatlan.
Mert minden fájni fog, amit nem adtam,
és minden szó, mely kimondatla... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Wass Albert: Halál
Én úgy képzelem el,
hogy a halál egy óriási nász,
legszentebb, legemberibb ölelés.
Nem fájdalom: fájdalom-felejtő.
Nem rém: rémeket elűző.
Több mint a Szépség.
több mint a Szerelem,
a Jóságnál is több:
Kegyelem.
Én úgy képzelem el,
ha egyszer oly nagy lesz a zaklatás
és akkorára nő a f... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Fordul a föld. Lásd, múlik a nap,
az idő függönye tovalendül.
Míg beoson a rőt alkonyat
csak csend muzsikál és vágy dala pendül.
Nyugtalan lábam jaj, hova fut
míg lassan az este kékbe takar?
Hozzád, feléd visz most minden út.
Testem és lelkem csak téged akar.
Forró ajkamon csók tüze ég.
Mellemben érted feszül az élet.... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Meghalt a pillanat,
nem történik semmi,
s ha nem jö az alkonyat,
minden meg fog szünni.
Megállt a vasfogas idö,
nem telnek már a percek,
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Sík Sándor:
Hullámmoraj
Szürke tenger és szürke ég.
Ó véghetetlen szürkeség!
Jajongva száll a sok sirály.
A lágy eső halkan szitál.
Vonagló, méla vízmoraj,
Örök-egyhangú mélyi dal.
És mégse, mégse szomorú.
Ó szürke, szép, komoly ború!
Ti szürke tenge... |
|
|
|
|
|
|
|
|
AMIKOR MI BÚCSÚZUNK
Amikor mi ketten búcsúzunk,
a lelkünknek az mindig egy halál.
Éreztétek-e valaha,
hogy szívetekből messze száll a nyár,
és álmaitok fényes nap-szeme
felleg-homályos alkonyatra vár?
És ugye éreztétek olykor,
hogy a halálnál ez se' sokkal enyhébb,
s ennél se' sokkal enyhébb a halál? ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Miért?
Miért kell nekem könnyes szemmel megállni
minden viharvert, árva tölgy előtt,
mért kell nekem az őszi csendre vágyni,
ha minden csalfa álmom összedőlt,
mért kell nekem a dombokat bejárni
s bujkálni mint az üldözött gonosz,
mért kell nekem a hegytetőre állni
mikor az orkán fákat ostoroz.
Mért kell nekem elvágyni messze, messz... |
|
|
|
|
|
